Az emberi test szomatikus sejtjei nagyszámú mitotikus osztódásra képesek. Testünk ezen tulajdonságának köszönhető, hogy hosszú ideig képes önállóan létezni a külső környezetben, helyreállítani a sérült szöveteket vagy az elhalt sejteket.
Sajnos ezeknek a felosztásoknak a száma szigorúan korlátozott és személyenként egyedi. Ebben a tekintetben az idős kor elérésekor különféle betegségek kezdenek megjelenni. Az arthrosist az egyik leggyakoribbnak tekintik, mivel ezt a patológiát kísérő fájdalom szindróma jelentősen csökkenti a beteg életminőségét.
Az omarthrosis vagy a vállízület arthrosisa súlyos problémává válik, amely megzavarja a normál munkavégzést és a napi feladatokat. Erről a betegségről lesz szó az alábbiakban; elemezzük a vállízület arthrosisának okait, ennek a kellemetlen patológiának a tüneteit és kezelését.
Mi az?
A vállízület arthrosisát e fontos csontízület normál vérellátásának zavara kíséri, melynek következtében a porcszövet vastagsága csökken, a csontfej szabaddá válik. A megnövekedett súrlódás miatt az ember észreveszi a fájdalom megjelenését, amely mértékétől függően csak fizikai aktivitás közben vagy akár nyugalomban is megnyilvánulhat.
A környező anatómiai struktúrák sérülése miatt gyulladásos folyamat figyelhető meg, ami súlyosbítja az aktív és passzív mozgások amplitúdójának csökkenését a felső végtagban. A megfelelő kezelés hiánya gyakran a folyamat szövődményéhez vezet az ízületi deformációhoz, amelyet osteoarthritis deformansnak neveznek.
A vállízület anatómiája
A vállízület egy gömbcsukló; ez a szerkezet teszi lehetővé az ember számára, hogy különféle mozgásokat hajtson végre a felső végtagjával. Ebben az anatómiai régióban három nagy csont fut össze, köztük a lapocka, a kulcscsont és maga a felkarcsont. Az ízületi kapszula meglehetősen mély, és szalagok egész komplexe erősíti meg.
A vállízület szerkezetének egyes anatómiai sajátosságai miatt gyakoriak a spontán diszlokációk és szubluxációk ezen a területen a mindennapi otthoni munka során. A mozgások könnyűsége és változatossága nemcsak az ízületi felületek gömb alakú formájának köszönhető, hanem a nagy mennyiségű speciális ízületi folyadéknak is, amely csökkenti a felületek közötti súrlódást.
A vállízület arthrosisának okai
A cikkben bemutatott betegség provokáló tényezők egész komplexumának hatására alakul ki. Számos vezető kutatóintézetben végzett klinikai vizsgálatok lehetővé tették az arthrosis során a csont- és porcszövetben bekövetkező változások patofiziológiai mechanizmusának megbízható megállapítását. A megbízható „kiváltó tényezőket” azonban soha nem azonosították.
A legtöbb esetben ez a degeneratív betegség másodlagosan alakul ki, vagyis a vállízületet valamilyen patogén hatás után.
Az ilyen patológiás betegek kórtörténetének retrospektív elemzése a vállízület területén lehetővé tette olyan hatások azonosítását, amelyek jelentősen növelhetik a betegség előfordulásának valószínűségét.
Ezek a következők:
- túlzott fizikai aktivitás, ami az ízületi felületek fizikai elvékonyodásához vezet;
- gyakori esések a karra és a felső végtag övének egyéb sérülései;
- foglalkozási veszélyek;
- a kötőszövet veleszületett patológiái;
- károsodott ásványi anyagcsere, amelyet krisztalloid lerakódások kísérnek a humerus fején;
- az ízületi folyadék csökkent termelése;
- életkorral összefüggő változások az érfal szerkezetében, ami disztrófiás változásokat okoz a csontban;
- a megfelelő gyógyszeres terápia hiánya akut vagy krónikus gyulladásos folyamat jelenlétében az ízületi térben;
- az idegrendszer patológiái, amelyek a mozgásszervi rendszer elégtelen trofizmusát okozzák;
- túlsúly jelenléte, a felső végtagok állandó duzzanata;
- az endokrin rendszer betegségei.
A váll elsődleges arthrosisa
A vállízület arthrosisának modern orvosi osztályozása, a fejlődés okaitól függően, két formát különböztet meg - elsődleges és másodlagos. Elsődleges esetben a diagnózist csak a diagnosztikai intézkedések teljes körének elvégzése után állítják fel, hogy teljesen kizárják a fent leírt okok jelenlétét a betegség kialakulásához. Úgy gondolják, hogy a patogenezis kiindulópontja a rendszerszintű véráramlás romlása a szívizom kontraktilitásának vagy az érfal permeabilitásának csökkenése hátterében.
Idővel az ember elkezdi észrevenni a kellemetlen érzések megjelenését a váll mozgása során. Eleinte a kényelmetlenség edzés közben jelentkezik, majd pihenés közben is megszűnik. Egy másik ok, amely hozzájárul a betegség gyors progressziójához, az úgynevezett osteophyták megjelenése. Ezek a csontsarkantyúk az érett porcsejtek elvesztésének pótlására törekvő kondroklasztok aktivitásának kompenzációs növekedése következtében jönnek létre. Tüskés megjelenésűek, ami mozgás közben hozzájárul a kapszula sérüléséhez és az aszeptikus gyulladásos folyamat kialakulásához.
A leírt változások hátterében az ízületi folyadékban fibrinszálak jelennek meg, amelyek hosszú pihenés során átjárják a szalagos apparátust. A fehér izomrostok rugalmasságának csökkenése miatt jellegzetes „merevség” érzet jelentkezik, amely a végtag fejlődése után általában 20-30 perccel megszűnik. A vállízület arthrosisának kifejezett tünetei vannak, intenzitásuk és kezelésük egyenesen arányos a fejlődési folyamat mértékével.
A vállízület másodlagos arthrosisa
Ennek a betegségnek a másodlagos formája egy mögöttes patológia jelenlétének következménye, amelyet az izom-csontrendszer működésének zavarai bonyolítanak. Az okok között az akut vagy krónikus traumás sérülések az első helyen állnak a gyakoriságban. Ez a probléma különösen fontos a hideg évszakban, amikor az ember gyakran elesik, és előrenyújtja a kezét, hogy tompítsa az esést.
Az enzimopátiák olyan veleszületett betegségek, amelyek a szalagos apparátust alkotó specifikus enzimek termelésének csökkenésével járnak, és a vállízület másodlagos arthrosisának kialakulását is okozhatják. Ezek a betegek gyakran tapasztalnak diszlokációkat és szubluxációkat a mindennapi tevékenységek során. Ennek a csontízületnek a lazasága hozzájárul az érintkező felületek fokozott traumájához, amelyek ellen a betegség kialakul.
Tünetek és jelek
A váll arthrosisának összetett tünetei és kezelése van; a jellegzetes jelek egyes sajátosságai miatt kimutatása gyakran a kóros folyamat kialakulásának későbbi szakaszában történik. A szakértők a porcszövet pusztításának három fokozatát különböztetik meg a felső végtag övében. Ezeknek megfelelően a páciensben talált tünetegyüttes is eltérő lesz.
Az 1. stádiumú betegség esetén egy személy ritkán észlel fájdalmat a vállban; leggyakrabban nehéz fizikai gyakorlatok végzésekor vagy közvetlenül utána van kellemetlen érzés a végtagban. Ilyen helyzetekben a betegnek több napra van szüksége, hogy felépüljön, és teljesen megszabaduljon az ízületi kellemetlenségtől. Pontosan azért, mert az ember hajlamos a fájdalmat a szalagszerv egyszerű, neki látszó ficamának tulajdonítani, a betegség tovább fejlődik, egyre gyakrabban emlékeztetve önmagára.
A vállízület 2. fokú arthrosisát élénkebb klinikai kép kíséri. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy az erózió és az ízületi felületek normális táplálkozásának megzavarása mellett másodlagos gyulladás lép fel, amely átterjed a szalagokra és a környező izomrostokra. A betegség ahhoz a tényhez vezet, hogy a fájdalom még kisebb fizikai megterhelés esetén is fennáll. A súlyos fájdalom miatt a páciens nem tud körkörös mozdulatokat végezni, ami azt jelzi, hogy az osteoarthritis deformálódásának folyamata megkezdődött, és a kéz aktív mozgásának amplitúdója korlátozott.
A 3. fokozat kialakulása a vállízület mozgékonyságának szinte teljes elvesztéséhez vezet. A páciens jelentős izomsorvadást és önellátási képességének elvesztését észleli. Egy másik jellegzetes tünet a csontos kiemelkedések megjelenése a bőr felszíne felett. Annak a valószínűsége, hogy a betegség idáig eljut, főként azoknál az embereknél áll fenn, akiknek nincs lehetőségük a felső végtagjaik terhelésének minimalizálására szakmai tevékenység vagy professzionális sportolás során.
A vállízület arthrosisának diagnosztizálása
A vállízület arthrosisának diagnózisa olyan eljárás, amely bizonyos készségeket igényel a szakembertől. A felső végtag fájdalmának megjelenése után tanácsos ortopéd traumatológushoz fordulni. Az ehhez a profilhoz tartozó orvosok rendelkeznek a szükséges ismeretekkel.
A vizsgálat során először a páciens panaszaira és kórtörténetére kell figyelni. Az orvos megtudja, miért jelent meg a fájdalom, mi a természete, és azt is megtudja, hogy mi után tűnik el. Ezt követően azonosítani kell a foglalkozási veszélyeket és a kockázati tényezők jelenlétét.
A vállízület deformáló osteoarthritisének kimutatásának fő diagnosztikai módszere az egyszerű radiográfia.
A következő szakasz egy fizikális vizsgálat, amikor a szakember tapintással azonosítja a fájdalmas területeket, és meghatározza a végtag aktív és passzív mozgásainak teljes skáláját. Ezenkívül értékelik a helyi ödéma és a megnövekedett bőrhőmérséklet jelenlétét a csontízület vetületének területén. A kapott adatok alapján az orvos előzetes diagnózist állíthat fel, de differenciáldiagnózis szükséges a legmegfelelőbb terápia felírásához.
A leghelyesebb diagnózis felállítása, a folyamat mértéke és az ok lehetséges azonosítása érdekében a páciensen különféle további laboratóriumi és műszeres diagnosztikai módszereket végeznek.
A leginformatívabbak a következők:
- klinikai vérvizsgálat;
- a vérszérum biokémiai paramétereinek meghatározása;
- klinikai vizelet elemzés;
- Az érintett ízület röntgenfelvétele;
- ultrahang diagnosztika;
- artroszkópos vizsgálat;
- mágneses rezonancia és számítógépes tomográfia;
- szcintigráfia;
- ízületi punkció, majd az ízületi folyadék biokémiai elemzése.
Az arthrosis kialakulását közvetlenül jelző jelek közé tartozik az ízületi rés jelentős beszűkülése, a porc alatti struktúrák szklerózisa, magának a chondrocita rétegnek a elvékonyodása, az osteophyták megjelenése és a sókristályok lerakódása az intraartikuláris folyadékban.
Hogyan kezeljük a vállízület arthrosist
A diagnózis felállítása után az orvos komoly kérdéssel szembesül a legmegfelelőbb terápiás taktika kiválasztásával kapcsolatban. A modern orvostudomány elérte azt a szintet, hogy képes segíteni a mozgásszervi betegségekkel küzdő betegeket a normális élethez való teljes visszatérésben.
A vállízület arthrosisának kezelése hosszú távú, ezért gyakran szövődmények kialakulásához vezet.
A vállízület arthrosisának korrekciójára választott módszer közvetlenül a következő tényezőktől függ:
- a folyamat foka;
- a beteg általános állapota;
- kor;
- élettani jellemzők.
Általában a korai szakaszban elegendő általános és helyi hatású gyógyszereket felírni.
A vállízület másodfokú arthrosisának jelenlétében a betegséget kísérő tüneteket szinte lehetetlen teljesen megállítani. A kóros folyamat további fejlődésének megakadályozása érdekében a személy fizikai aktivitásának jelentős csökkenését mutatják ki; ezzel párhuzamosan gyógyszerek egész sorát írják fel.
A harmadik fokozat gyakorlatilag nem alkalmas a konzervatív befolyásra; ilyen előrehaladott betegség jelenlétében sebészeti kezelés javasolt, amelynek mennyisége sok tényezőtől függ, és közvetlenül a kezelőorvos választja ki. Ezután részletesebben beszélünk az arthrosis megszabadulásának minden létező módszeréről.
Gyógyszerek
A következő gyógyszercsoportokat használják konzervatív terápiaként e betegség jelenlétében:
- glükokortikoidok;
- gyulladáscsökkentő hatású nem szteroid gyógyszerek;
- fájdalomcsillapítók;
- kondroprotektív hatású gyógyszerek.
Az ebbe a csoportba tartozó gyógyászati anyagok lényegesen kifejezettebb gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek, mint a nem szteroid gyógyszerek.
A glükokortikoidokat a gyulladásos jelenségek elleni leghatékonyabb szerekként ismerik el. A mellékvese hormonok ezen természetes és szintetikus analógjai jelentősen befolyásolhatják a gyulladásos neurotranszmitterek termelődését. Ez csökkenti a helyi duzzanatot, fájdalmat és hőmérsékletet a mozgásszervi rendszer érintett területén.
Ennek a kezelésnek a hátrányai közé tartozik a glükokortikoidok számos mellékhatása. A bemutatott gyógyszerek Cushing-szindrómát okozhatnak, az általános anyagcsere megzavarásához és vízvisszatartáshoz vezethetnek az intercelluláris térben. Ebben a tekintetben ajánlatos a kezelést NSAID-ok felírásával kezdeni.
A gyulladáscsökkentő hatású nem szteroid gyógyszerek közvetlen hatással vannak a ciklooxigenáz molekulákra, amelyek gyulladást váltanak ki a sérült szövetekben.
Előnyben részesítik azokat a szelektív gyógyszereket, amelyek nem gyakorolnak káros hatást az emésztőrendszer nyálkahártyájára.
A beteg állapotának súlyosságától és a fájdalom szindróma súlyosságától függően narkotikus és nem kábító fájdalomcsillapítókat alkalmaznak.
Az első csoportot hatékonyabbnak tekintik, de a gyógyszerfüggőség mellékhatása miatt szigorúan korlátozni kell használatukat.
A nem opioid gyógyszerek kevésbé kifejezett fájdalomcsillapító hatásúak, azonban nem okoznak függőséget, így szélesebb körben is felírhatók.
Rendkívül fontos, hogy a betegség akut időszakában ne használjunk chondroprotective szereket, mivel ez fokozott gyulladásos folyamatokhoz vezethet. Meg kell állítani a támadást, majd hosszú gyógyszerkúrát kell felírni, amelyek helyreállítják az ízület szerkezetét.
Sebészeti kezelés
Egyes esetekben a vállízületi arthrosisban szenvedő betegek állapotának műtéti korrekciója szükséges. Ezt az invazív módszert súlyos destruktív folyamat jelenlétében alkalmazzák közvetlenül az ízületben. Leggyakrabban a sebészi kezelés alatt álló betegek nem tudják elvégezni a mindennapi feladatokat a váll aktív és passzív mozgásának súlyos korlátozása miatt.
A végső diagnózis felállítása után mérések egész sorát végzik el, amelyek során kiválasztják a jövőbeli protézis optimális paramétereit. Ezután egy nagy szilárdságú polimerekből vagy titánból álló transzplantátumot készítenek megrendelésre.
A vállízület arthrosisának műtétét a betegség végső (utolsó) szakaszában végzik.
A műtéti beavatkozás meglehetősen kiterjedt, így a páciens hosszú felkészülési időszakon megy keresztül. Megtörténik az érintett csontízület teljes cseréje, majd egy fizikoterápiás időszak következik, amely lehetővé teszi a felső végtagi öv teljes működőképességének helyreállítását.
Terápiás gyakorlat
A fizikai gyakorlatok teszik lehetővé a váll mozgásának a lehető legrövidebb időn belüli helyreállítását, nemcsak a műtéti kezelés után, hanem a betegségre gyakorolt gyógyhatás során is. A speciálisan kifejlesztett komplexek enyhítik az embert a reggeli merevségtől, serkentik a vérellátás normalizálását, a nyirokelvezetést és helyreállítják az ízületi folyadék normál összetételét.
Rendkívül fontos, hogy a felső végtagban a rotációs és addukciós mozgásokat további terhelés nélkül végezzék, mivel ellenkező esetben nagy a valószínűsége a további trauma és porcpusztulásnak. A rehabilitációs szakemberek speciális fizikai terápia komplexumok kifejlesztésével foglalkoznak.
Minden klinikai eset egyéni megközelítést igényel, ezért ha valamilyen betegsége van, vagy ha szeretné megelőzni annak kialakulását, kérjen segítséget ettől az orvostól.
Javaslatok az otthoni kezelésre
Bármilyen betegséget kórházi körülmények között kell kezelni, magasan képzett egészségügyi dolgozók felügyelete mellett. Egyes esetekben azonban a páciensnek nincs lehetősége hosszú távú klinikai tartózkodásra. Ilyen helyzetekben önállóan kell figyelemmel kísérnie a helyreállítási folyamatot.
A vállízület deformáló arthrosisának fizikai gyakorlatai rendkívül fontosak, mert lassítják a betegség progresszióját.
A következő ajánlásokat kell követni:
- szigorúan kövesse a kezelőorvos utasításait és előírásait;
- korlátozza az érintett kart a fizikai aktivitástól, amennyire csak lehetséges;
- megszabadulni a túlsúlytól enyhe kalóriadeficit létrehozásával és a friss levegőn való sétálással;
- ossza fel a napi táplálékmennyiséget 5-6 étkezésre;
- igyon legalább 2 liter vizet naponta;
- módosítsa a munkatevékenység típusát olyanra, amely minimális terhelést igényel a felső végtagokon.
Népi jogorvoslatok
Sok idős ember saját tapasztalatából tudja, mi a vállízület arthrosisa, és hogyan kell kezelni otthon. A munkatevékenység megváltoztatására és a túlsúlytól való megszabadulásra vonatkozó, fentebb leírt ajánlásokon túl a hagyományos orvoslás számos gyógyító szerrel rendelkezik, amelyek segítenek csökkenteni a fájdalmat és a duzzanatot az érintett végtagban. Erre a célra különféle kenőcsöket, főzeteket, borogatásokat és fürdőket használnak. Ezek a kezelési módszerek azok, amelyekkel részletesebben foglalkozunk.
Kenőcsök
Az alternatív gyógyászatnak számos eredeti és hatékony receptje van a gyulladásgátló kenőcsök elkészítésére. A legegyszerűbb módszer szerint egy tojássárgáját összekeverünk egy teáskanál terpentinnel és ugyanannyi almaecettel. A kenőcs éjszakai alkalmazása az érintett ízületre jelentősen csökkenti a fájdalmat és a gyulladást.
Egy másik jó gyógymód a vállízület arthrosisának kezelésére ötven gramm elecampane és száz milliliter vodka keveréke. Az összetevők összekeverése és 12 napos főzés után a kapott kenőcsöt minden nap dörzsölje be a gyulladt csontízület vetületi területére.
Főzetek és tinktúrák
A főzetek és tinktúrák kulcsszerepet játszanak a népi gyógyászatban. Az egyik legegyszerűbben elkészíthető és egyben a leghatékonyabb infúzió arthrosis esetén egy evőkanál őrölt agavelevél és 150 ml 70%-os etil-alkohol keveréke. A gyógyszer két hétig tartó infúziója után a folyadékot szájon át kell fogyasztani, húsz csepp vízzel harminc napig.
A főzetek támogatói számára van egy jó orvosság. Az elkészítéséhez két evőkanál vörösáfonyalevélre és fél liter forrásban lévő vízre lesz szüksége. A hozzávalók összekeverése után egy éjszakán át termoszban állni hagyjuk. Ezután vegyen be 150 ml terméket naponta háromszor közvetlenül étkezés előtt. A kezelés időtartama 30 nap.
Tömörítés és dörzsölés
Az arthrosis által érintett vállízület fájdalmának és gyulladásának csökkentése érdekében különféle borogatásokat alkalmaznak. Az egyik leghatékonyabbnak egy liter vodka és száz gramm cinquefoil keverékét tartják. A gyógyszert két hétig kell beadni, majd minden este lefekvés előtt kell használni.
Egy másik egyszerű és hatékony gyógymód egy borogatás, amely finomra reszelt tormából áll, kis mennyiségű vízzel keverve pürésítésig. Tegyünk egy marék gyógyszert egy gézkendőbe, és 20-30 percig kenjük a gyulladt ízületre.
Fürdők
A fürdőket széles körben használják a mozgásszervi rendszer különféle betegségeinek kezelésére. A komplex hatásnak köszönhetően jó gyulladáscsökkentő és ödémaellenes hatás érhető el.
A fürdő elkészítése meglehetősen egyszerű; ehhez kövesse az alábbi ajánlásokat:
- töltse fel a fürdőkádat forró vízzel;
- adjunk hozzá körülbelül egy kilogramm tengeri vagy szokásos konyhai sót;
- dobj be néhány fenyőágat;
- öntsünk bele néhány teáskanál kandírozott mézet;
- a legvégén adjunk hozzá egy teáskanál terpentinolajat.
A kúra tizenkét fürdőből áll. Egy eljárás időtartama körülbelül húsz perc. A páciens már a terápiás fürdő első használatától kezdve észreveszi az általános állapot jelentős javulását és az ízületek kellemetlen érzésének csökkenését.
Megelőzés
A modern orvostudomány még mindig nem rendelkezik konkrét intézkedésekkel az arthrosis megelőzésére. Ez a patológia polietiológiai természetének köszönhető. Vannak azonban nem specifikus intézkedések, amelyek jelentősen csökkenthetik a betegség kialakulásának kockázatát. Vannak elsődleges és másodlagos megelőzés.
Az első a következőket tartalmazza:
- napi séták a szabadban;
- kontrasztzuhany használata, amely lehetővé teszi a megnövekedett értónus elérését;
- az ízületek gyengéd kezelése, a túlzott fizikai aktivitás elkerülése;
- mérsékelt testmozgás heti 2-3 alkalommal.
A második csoport a következőket tartalmazza:
- az ízületi gyulladásos folyamatok teljes és átfogó kezelése;
- kalcium-kiegészítők rendszeres bevitele;
- kondroprotektív gyógyszerek felírása;
- fizikoterápia.